London titkos kincsei

1.0Felső korhatár nélkülhttps://nyugi.cafeblog.huUtazóhttps://nyugi.cafeblog.hu/author/utazo/London titkos kincsei<img class="aligncenter size-large wp-image-361" src="https://nyugi.cafeblog.hu/files/2017/09/WP_20170827_14_13_42_Pro-2-600x281.jpg" alt="" width="600" height="281" /> Indulás, vasárnap Korom sötét van ami persze természetes mert hajnali 3 óra van. És fel kell kelni a finom meleg ágyikóból, ami szörnyű. De csak egy percig, mert beúszik az ébredő agyunkba, hogy ma van a nagy nap. Indulunk, azaz repülünk Londonba. Meglátogatjuk a már egy éve kint élő gyerekeinket, unokáinkat. Hatalmas az izgalom. A hosszú előkészületek, tervezgetések ideje lejárt. Most fognak valóra válni álmaink. A repülő téren sok az álmosan búcsúzkodó, utas. Hamarosan bennünket is magával ragad az emberi “sodró-folyosó”. Túlesünk a biztonsági vizsgálaton és várjuk a beszállást. Pici késéssel egekbe száll a gépmadár. A csodás napsütésben jól látni az alattunk elterülő tájat mindaddig amíg a felhők fölé nem szállunk. Az idő gyorsan telik és már közlik is, hogy London felett repülünk. Jaj de jó! Az ünnepi ebédet már együtt fogyasztjuk el Drága szeretteinkkel. Hatalmas, leirhatatlan az örömünk. Kicsomagolni este is lehet, így már indulunk is első felfedező utunkra. Megnézzük, hol laknak a gyerekeink, hol járnak iskolába az unokák, milyen a környék. Egyszóval? Csodálatos! Ami rögtön feltűnik az a tisztaság, sehol egy eldobott csikk, nincs sehol egy falfirka. Csinos, rendezett házak, jól ápolt virágos parkok, kanyargó, kis kacsákat ringató csatornák. Mivel a Temze partján laknak a gyerekeink, így adott, hogy onnan indulunk. Van látnivaló bőven. A Tower hídig sétálunk egy nagyot a ragyogó napsütésben. Budapesten 39 fokot hagytunk magunk mögött, itt “csak” 26 fok van. Szívesen megnézném ahogy felnyitják a hidat, de sajnos túl alacsony a Temze vize. A megérkezés és együttlét örömét egy kellemes kávézóban ünnepeljük. Örül a lélek, pihen a láb. Szükség is van mindkettőre, mert még vár ránk néhány fantasztikusan szép, ingyenesen látogatható park. <img class="aligncenter size-large wp-image-363" src="https://nyugi.cafeblog.hu/files/2017/09/WP_20170827_15_48_35_Pro-2-600x453.jpg" alt="" width="600" height="453" /> A Costa parkkal indítunk. És mindjárt a bejáratnál egy róka fogadja a látogatókat. Szelíd, emberekhez szokott állat. Épp csak egy pillanatra hőkölünk hátra, máris két mókus fut keresztbe az úton. Nagy békességben élnek itt a parkokban “ők”. Hatalmas, terebélyes fák nyújtanak árnyékot a fűben, padon pihenőknek. Jó itt sétálni a gyerekeinkkel, fogni az unokáink kezét és élvezni ahogy magyaráznak ” idegenvezetnek” bennünket. Hamarosan a park egy olyan részéhez érkezünk ahol egy felirat állja utunkat. Ez a Csend park. Itt nem lehet kerékpározni, kutyát sétáltatni, hangoskodni. Nagyon élvezem! Viszont lehet csodálni, élvezni a természet magával ragadó szépségét, a rózsák bódító illatát. Varázslatos! Lassan kezd sötétedni. Hazafelé vesszük az irányt és még jó sokáig beszélgetünk. Máris eltelt az első nap. Második nap <img class="aligncenter size-large wp-image-352" src="https://nyugi.cafeblog.hu/files/2017/09/WP_20170828_11_15_17_Pro-2-600x465.jpg" alt="" width="600" height="465" /> Bár hétfő van, de valamilyen okból Angliában ez munkaszüneti nap. Csodás az idő, így reggeli után az egész család útra kel. És mivel kellemesen süt a Nap, úgy tervezzük, hogy inkább szabadtéri látnivalókat keresünk fel. A Greenwich parkba igyekszünk. Még mindig nem tudjuk megszokni a csodás parkok látványát. A virágok pompázatos elrendezését. Öröm látni ahogy a családok birtokba veszik a kerteket, parkokat. És tényleg nagyon vigyáznak rájuk. Különlegesen szép a megannyi szelíd gesztenye fa látványa. (összefut a nyál a számban: a finom gesztenye pürére gondolok jó sok tejszínhabbal) Sétánk során egy impozáns épület kerül a látóterünkbe. Ez a Greenwichi Királyi Obszervatórium. Itt bizony rengeteg a turista mert ennek a területén húzódik a Nulla délkör, amit régen nulla hosszúsági fokkal jelöltek. És bizony mindenki csinálni akar itt egy selfit. <img class="aligncenter size-large wp-image-354" src="https://nyugi.cafeblog.hu/files/2017/09/WP_20170828_11_57_23_Pro-2-488x600.jpg" alt="" width="488" height="600" /> A Greenwichi Királyi Obszervatóriumot II. Károly angol király alapította<a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/1675"> 1675-ben</a> a tengeri navigációhoz szükséges csillagászati megfigyelések elvégzése céljából. Elsődleges feladata volt a csillagok pozícióinak meghatározása, aminek segítségével a tengeren haladó hajók hozzávetőleges pontossággal meg tudták határozni a földrajzi helyzetüket. Ma már csak csillagászati és navigációs múzeum működik itt a látogatók legnagyobb örömére. A modern tudományos igények növekedése folytán a csillagászati megfigyeléseket ma már a<a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Kan%C3%A1ri-szigetek"> Kanári-szigeteken</a> létesített állomáson végzik. Haladunk tovább, sok a látnivaló. Metróval átmegyünk a Temze másik oldalára. Itt található a Canary Wharf, amely egy kiterjedt bevásárló- és<a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%9Czleti_negyed"> üzleti negyed</a> Kelet-Londonban. Hatalmas felhőkarcolók, égbe törő látványosságok mindenfelé. Az épületekben többnyire bankok, média cégek és egyéb irodák bérleményei vannak. A<a href="https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jubilee_Place&action=edit&redlink=1"> Jubilee Place</a> bevásárló központ megnyitásával Canary Wharf egyben bevásárló negyed is lett. Azt már mondanom sem kell, hogy hatalmas a tömeg errefelé is. Egy gyönyörűen virágba borult épület hívja fel figyelmünket. Ez a Dickens Pub. A monda szerint itt lakott valaha a híres író. Kígyózó sorra leszünk figyelmesek. Itt bizonyára van valami érdekesség. Hát persze, itt van a híres Tower, ami egy több erődített részből álló<a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6z%C3%A9pkor"> középkori</a> épület együttes, amely az idők során<a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Er%C5%91d%C3%ADtm%C3%A9ny"> erődítmény</a>, fegyverraktár, királyi palota és főrendű foglyoknak szánt<a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%B6rt%C3%B6n"> börtön</a>, valamint<a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Lev%C3%A9lt%C3%A1r"> levéltár</a> és<a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Csillagvizsg%C3%A1l%C3%B3"> csillagvizsgáló</a> is volt. Jelenleg a brit koronaékszerek, a királyi fegyvergyűjtemény, és a római erőd falmaradványai nyújtanak élményt azoknak akik kivárják sorukat és bebocsátást nyernek a Toronyba. Hatalmas élmény-anyaggal térünk haza. A rengeteg szellemi táplálék mellé most egy másfajta táplálékot veszünk magunkhoz. Jólesik a finom estebéd. Még bekukucskál egy kicsit a Nap, átbeszéljük a látottakat és kikapcsolódásként egy remek filmmel zárjuk ezt a feledhetetlen második napunkat. Harmadik nap <img class="aligncenter size-large wp-image-341" src="https://nyugi.cafeblog.hu/files/2017/09/WP_20170901_11_47_14_Pro-2-600x367.jpg" alt="" width="600" height="367" /> Napsütéses reggelre ébredünk. Tündér kezek már gyönyörűen megterítették az asztalt és odavarázsolták a finom reggelit. Mindent bekebelezünk, nehogy egy morzsa is ott maradjon, és már indulunk is várost nézni. Első programunk a Buckingham-palota. Metróval megyünk London belvárosába a Westminster városrészben található célunkig. Itt a fél metró kiürül, mert mindenki ugyanezért jött. Hatalmas a tömeg. Nem kell térkép, nem kell semmi támpont. Csak megyünk a turista áradat után. Hömpölyögnek az emberek, biztosan jó helyen járunk. Az út két oldalán a már megszokott jól ápolt szép park, teleszórva színes nyugágyakkal, a megfáradt vándorok részére. De még kora délelőtt van, így csak üresen süttetik magukat. Megvan a magyarázat miért ez az ember-tömeg. Mindjárt kezdődik az “őrség váltás”. Esélyünk sincs még a közelébe se menni. De a gyönyörű palota magáért beszél. Hatalmas, impozáns. Ez jelenleg a brit uralkodó II. Erzsébet királynő rezidenciája. A palota 1837 óta szolgálja az uralkodó családot. A Buckingham-palota egyike a világ legismertebb épületeinek. Évente mintegy 50 000 látogatót fogad. Sajnos ebbe mi nem számítunk bele. A 775 szobából néhányat megnyitnak a látogatók előtt, amikor a királynő nyári szabadságát Skóciában tölti. De a palotát körülölelő virágos kertet azért megkukkantjuk. A látvány csodálatos. Rövidre sikerült a “látogatásunk” de sebaj megyünk tovább és egy remekül felszerelt, játszótérhez érkezünk. A Kicsik reménykedve néznek fel: hát persze, hogy eltöltünk itt egy kellemes órát! Boldogan szaladgálnak és próbálják ki az ügyességi, logikai játékokat. Közben megérkezett az őrség váltáshoz a zenekar, így legalább a zenét élvezzük. Következő néznivalónk a A Big Ben. Ide sem kell térkép, simán lehet követni a mérhetetlen mennyiségű turistát. Hatalmas sorban állásra leszünk figyelmesek. Vajon mit lehet itt kapni? Hát semmit: csak egy piros, jellegzetes angol telefon fülke ad témát pár pillanatra a szelfizőknek. <img class="aligncenter size-large wp-image-347" src="https://nyugi.cafeblog.hu/files/2017/09/WP_20170901_12_11_54_Pro-3-320x600.jpg" alt="" width="320" height="600" /> London jelképe a 96 méter magas Óratorony a Westminster toronyórájánakharangja illetve az óraszerkezet neve. Ez az angol parlament épületében található. A Big Ben nem a toronynak vagy az óráknak a neve, hanem a több, mint 13,5 tonnás harangé amely az órákat üti. Az óratorony az után épült, hogy a régi Parlament épülete lángok martaléka lett 1834-ben. A harangot Sir Benjamin Hall, az 1857-ben befejezett újjáépítési munkák főfelügyelője után kezdték Big Bennek nevezni. Az óra teljes szerkezete hat méter hosszú, két méter széles és a legnagyobb Nagy-Britanniában. Az óramű mind a mai napig mechanikus, és heti három felhúzást igényel. A torony harangjátéka világszerte ismert és 1923 óta naponta elhangzik a BBC rádióban. Látogatásunk időpontjában sajnos a tornyot felújítják és így a harangjáték is szünetel. Majd legközelebb! A délelőtti programunknak vége. Megyünk vissza a metróhoz. Hoppá! A tarka-barka nyugágyak tele vannak vendégekkel. Már megérkeztek a babakocsit tologató anyukák is. Idillikus a látvány. Negyedik nap. <img class="aligncenter size-large wp-image-302" src="https://nyugi.cafeblog.hu/files/2017/09/WP_20170830_18_50_07_Pro-2-600x385.jpg" alt="" width="600" height="385" /> Ma megnézzük miből élnek itt az emberek, azaz, hol vásárolnak, mit vásárolnak? Lássuk tehát a Harrods áruházat. Ez Anglia ill. Európa legnagyobb áruháza. A palotaszerű építmény látványa lenyűgöző. Egyik érdekessége, hogy itt kezdte meg működését Anglia első mozgólépcsője 1889-ben. Ebben a pazar kialakítású hétemeletes áruházban 330 üzletben nézelődhetünk vagy vásárolhatunk. A több mint ötezer alkalmazott készségesen, és magas színvonalon áll a többségében arab, orosz, kínai és egyéb országokból érkezett vásárlók igényeinek kiszolgálására. Bár az árak nem kifejezetten az olcsó kategóriát jelentik, az áruház mégis több ezer látogatót vonz naponta. Érdemes felkeresni mert maga a nézelődés is óriási élményt jelent. Fontos, hogy az ideérkezőknek is ügyelniük kell az öltözködésre, mert strandszerű vagy oda nem illő öltözékben nem lehet belépni. Akinek ideje engedi jöjjön ide sötétedés után is mert pazar látványban lesz része. Az áruház homlokzatát ugyanis több mint 11000 égő világítja meg. Ámulatba ejtő látványosság. De lépjünk csak beljebb és meglátjuk, hogy kapható itt minden mi szem szájnak ingere. A földszinten található élelmiszer részleg szinte elképesztően nagy választéka zavarba ejtő. Sajtok, édesség, húsok, halak, kávé, tea, csokoládé és még ezerféle cikk kínálja magát. Az egyiptomi lépcső önmagában is egy látványosság, egy építészeti remekmű. Az emeleten márkás bőráruk, ékszerek, finom parfümök, műszaki cikkek és ki tudja felsorolni azt a sok-sok mindent ami itt kapható A tól Z-ig. Az egyiptomi mozgólépcső alatt 1998-ban egy emlékhelyet avattak fel a tragikus balesetben elhunyt Diana hercegnő és Dodi al-Fayed tiszteletére. A bő két órás nézelődés után igencsak elfáradtunk. De a Harrodsban található 32 étterem valamelyike helyett egy másikat választottunk. Ötödik nap <img class="aligncenter size-large wp-image-315" src="https://nyugi.cafeblog.hu/files/2017/09/WP_20170831_11_34_00_Pro-2-600x286.jpg" alt="" width="600" height="286" /> Kicsit borús a reggel de legalább nem esik. Ezért úgy döntünk, hogy a mai nap múzeumba megyünk. Méghozzá a kicsit különlegesebb, kevésbé ismert helyre. Metróra szállunk és irány a Home Geffrye Múzeum Maga az épület a 18. században épült, nevét Sir Robert Geffrye -ről kapta. A múzeumban a londoni, középosztálybeli otthonok fejlődés történetét kísérhetjük figyelemmel. A gyönyörű termekben korabeli szobákat rendeztek be korhű bútorokkal, textíliákkal. Nagyon érdekes látni, hogyan alakult az emberek lakáskultúrája az 1600-as évektől napjainkig. Kezdetben csak nagyon egyszerű és csak a legszükségesebb bútorokkal rendezkedtek be. Korabeli képek segítik a látogatókat az adott időszak jobb megértéséhez. Minden szobában van egy fülhallgató készülék, melyből ugyancsak az adott kornak megfelelő zene szól. Szemet-fület gyönyörködtet a látvány. Amíg nem volt áram, csak gyertya szolgálta a világítást. Majd szép lassan megjelenik a lakásokban az áram és vele együtt érkeznek a szerényebb lámpák ill. a míves csillárok. A jobb módú családoknál jut hely már a zongorának is és a tükrök is egyre gazdagabb és szebb formát öltenek a kor előre haladtával. De nemcsak lakás, hanem kert-történetet is kapnak a látogatók. A múzeumot egy falakkal díszített gyógynövény és néhány korabeli kert öleli körbe. Jól látható itt is a londoni emberek kert szeretete, ill a kertek díszítésének és elrendezésének fejlődése. És mivel már a napsütés is megérkezett, megpihenünk az illatos, virágokkal díszített parkban és megesszük a kis elemózsiánkat. Hatodik nap Ma is múzeumba megyünk, de nem ám akármilyenbe. Itt a látnivaló nem egy épületben található mert ez a “múzeum” valaha a világ egyik leghíresebb kereskedelmi vitorláshajója volt. Ez a “Cutty Sark”, amely ma a világörökség részét képezi. A 19. században ez volt az egyik leggyorsabb vitorláshajó, amely hatalmas mennyiségű teát, fűszereket, szenet, gyapotot és a rossznyelvek szerint egy kis drogot is szállított a gyarmatokról Angliába. Ezt a csodálatosan rendbe hozott hajót 2012. április 25-én a Királynő és férje Edinburgh hercege nyitotta meg a nagyközönség számára. A Cutty Sark 85 méter hosszú, 11 méter széles és majdnem 1000 tonnát nyom. Három szintet járhat be a látogató. A legalsó szint a legérdekesebb. Mert ugyan kinek van lehetősége megnézni alulról, a tenger fenekéről egy hajót? De az ügyes kezű mérnökök megoldották, hogy három méter magasra felemelve, az üveg-acél szerkezetű látogatótérben alulról is megcsodálható legyen a hajótest karcsú alakja. A középső fedélzeten látható a teherraktár. Amikor a hajó úton volt, itt tárolták a gyékénnyel letakart teásládákat, ill a gyapjút tartalmazó ládákat. Kezdetben a hajóorrban szállásolták el a hajó legénységét, majd később igen egyszerű szálláshelyet kaptak. Korabeli képek és rajzok alapján látni lehet hogyan éltek, dolgoztak a matrózók, kitéve magukat az időjárás szeszélyeinek. A zömében 25-28 éves legénység napi 12-16 órát dolgozott igen kevés bérért. És sajnos nem mindenki érhette meg a partra szállást. A kiállításon az elhunytakról is megemlékeznek. A matrózokat két csoportra osztották, az egyik a raktár felőli oldalt, míg a másik a hajó jobb oldalát felügyelte. A hajófarban volt a kapitány tartózkodási helye, ahonnét egy pillantással ellenőrizhette az útirányt. A hajó hátsó részében volt a tisztek szálláshelye. Érdekes volt megnézni a kapitány gyönyörűen berendezett különleges fával borított hálóját ill dolgozó szobáját. Az előfedélzeten találhatjuk a fedélzeti konyhát ahol az induláskor feltöltött élelmiszereket, például malacokat, csirkét, babot dolgozták fel. Egy üveg tárlóban látni lehet mit ettek annak idején a hajózók. A tisztek és a legénység részére egyaránt a konyhai szenes tűzhelyen főztek, de míg a legénység a fedélzeten evett, a tisztek étkét pincérek tálalták fel a gyönyörű szalonban. Fürdőszobaként a vödör víz szolgált. Hátul a csillag-fedélzeten lehet látni a vászonnal borított fedélzeti lejárót, melyen keresztül rakodták ki és be a szállítmányt. Remek élmény volt látni ezt a gyönyörű hajót. Sok interaktív játék teszi lehetővé a ma embere számára a régmúlt idők jobb megismerését. És most nem metróval hanem a jól ismert piros emeletes busszal megyünk hazafelé. A Kicsik pillanatok alatt a fedélzetre szaladnak és lefoglalják a legjobb kilátást nyújtó első sorokat. Nagyszerű élmény felülről látni London lüktetését, a nyüzsgő tömeget, a mindennapok életét élő embereket. Hetedik nap Ma régi álmom válik valóra. Ellátogatunk a Királyi Botanikus Kertbe, melyet az angolok KEW (kjú) nak becéznek. 2003. júliusától a kert az UNESCO Világ Örökségének része lett. Kígyózó sor a bejáratnál, de megéri kivárni a sorunkat, mert odabent minden várakozást felülmúló látványban lesz részünk. Gondosan megtervezett virágágyások köszöntik a látogatókat. Órákig tudnám nézegetni az ezernyi színű és formájú virágokat de a 132 hektárnyi terület bejárása komoly feladat elé állít bennünket. Mérhetetlenül sok itt a látnivaló, így egyetlen alkalom csak ízelítőként szolgálhat. A Pálmaházzal indítunk. Itt kifejezetten a meleg párás körülményeket kedvelő növények kaptak helyet. Az első pálmákat 1848-ban hozták ide. A teljes ház beültetése 1865-ben fejeződött be. A számos trópusi növény között megtalálható a kávécserje, a kenyérfa, borscserje, vanília fa. És igazi banánfát is láttunk melynek gyönyörű lila virága szemet gyönyörködtető. Mennyire másként néz ki a piros kávébab, a még méregzöld bors és a jóval kisebb banán mint amit mi a boltban vásárolunk. És eddig még vaníliát is csak celofánba csomagolva láttam. Itt élnek a világ legmagasabb pálmafáinak nagykövetei. Van itt őszibarack pálma, királynő pálma, kókuszpálma és ki tudná végig sorolni mennyi csodálatos égig érő gyönyörűséget, illatos virágú díszbokrot ültettek ide szorgos kezek mindannyiunk gyönyörűségére. Mintha egy mediterrán országban lennénk. De sajnos pont a klíma miatt nem bírjuk túl sokáig a nézelődést és indulunk a kijárat felé. Közvetlenül a Pálmaház mögött találunk rá a páratlan szépségű Rózsakertre, melyet 1923-ban az egykori Csónakázó-tó helyén alakítottak ki. A kert 54 virágágyásból áll, melyekben a világ minden tájáról összegyűjtött rózsafélék élnek . Külön ágyások mutatják be a rózsák keresztezésének történetét. A Pálmaházzal szemben lévő szökőkúttal díszített kis tóban kacsa-család hangos vitájára leszünk figyelmesek. Kacsa-mama szedi ráncba haszontalan csemetéit. Idilli a jelenet. Minden cél nélkül sétálgatunk a természet esszenciájában, mert bármerre nézünk minden érzékszervünk ajándékban részesül. Így jutunk el a Veteményesek birodalmába. Méretes paradicsomok, tök és káposzta félék és megannyi számunkra még ismeretlen finomság csábít arra, hogy megkóstoljuk. De nem szabad! Mindent csak a szemnek. Sétánk során egy igen különleges építményre leszünk figyelmesek. Ez a Walesi hercegné ház, mely a Kew legújabb és legkorszerűbben felszerelt melegháza. 1987-ben avatta fel<a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Di%C3%A1na_walesi_hercegn%C3%A9"> Diana walesi hercegné</a>. Ez a korszerű épület 26 régi, elavult melegházat váltott ki. Most egy rendkívüli építmény vonja magára a figyelmet. Ilyet eddig még soha nem láttunk. Ez egy 17 méter magas 170 ezer részecskéből álló alumínium Méhkas, melyben kiválóan lehet hallani a méhek zümmögését hang és fényjáték segítségével. Belsejébe be is lehet sétálni. Fantasztikus élmény! Alaposan elfáradtunk és némi kalória utánpótlásra volt szükségünk és rátaláltunk a Narancsházra, amelyet 1761-ben építettek. Ez a kert legnagyobb klasszicista stílusú épülete. 28 m hosszú, 10 m széles. Az eredeti tervek szerint melegháznak készült a kert a narancsfák számára, de a kis ablak felületek miatt nem volt erre alkalmas. 2002-ben felújították és ma kávézó működik benne. Nagy a választék, mindenki talál kedvére való finomságot. Ebéd után jólesik a pihenés. A felnőtt látogatóknak. Mert a gyerekek meghallva a közeli játszótér zsivaját, már el is felejtették, hogy pár perccel ezelőtt mennyire elfáradtak. Boldogan szaladnak a játékokkal felszerelt birodalomba. A kis szünet után egy nagyon izgalmas látvány tárul elénk.Ez a Lombkorona sétány. kb 10 méteres magasságban épült egy kilátó sétány. Ebből a magasságból páratlanul szép és érdekes rálátni a kertre és a városra. Ritkán adatik meg, hogy a gesztenyefa “tetején” sétálgasson az ember. Meredek lépcsősor visz fel a sétány tetejére, de akinek ez nehéz lenne azt lift repíti a magasba. Csodás élmény volt. Tovább haladva egy gyönyörű épület állja utunkat és megpillantjuk a Kew Palotát, mely egyike volt a legkisebb brit királyi rezidenciáknak. Ez egy négyemeletes, vörös téglából épült palota, melyet holland házként is emlegetnek. Rengeteg felfedezés maradt még hátra ebből a varázslatosan szép természeti csodából. de sajnos az időnk és az erőnk véges. A többit majd legközelebb. Nyolcadik nap Kicsit borongós időre ébredtünk, de egyelőre nem esik. Elindulunk a Covent Garden felé. Metróra szállunk de valami porszem került a gépezetbe mert hirtelen mindenkit a felszínre terelnek. Nem tudjuk mi törtent de végül megérkeztünk London egyik legnagyobb múltú városrészébe. 1973-ban a Covent Garden környéki épületek egy részét műemlékké nyilvánították. Itt található a gyönyörű Királyi Operaház. Sok világhírű művész lépett itt fel. Érdemes megnézni a csodaszép épületet. A térről nyílik a Londoni Közlekedési Múzeum. Sajnos éppen filmet forgatnak ezért néhány napig elzárt a látogatók elől. Pedig jó lett volna bemenni. Ehelyett meglátogattuk az egykori Market Hall hangulatos vásárcsarnokát ahol emléktárgyakat, kézműves portékákat és turista csecsebecséket árusító üzletek sorakoznak. A kicsit vastagabb pénztárcájú látogatókat igen elegáns, csodaszép üzletek, hangulatos kávézók, éttermek várják. De váratlanul eleredt az eső, beborult az ég és nem sok jót néztünk ki a gomolygó, fekete felhőkből. Épp a nagy zuhé előtt értünk haza. Kilencedik nap Mára ismét egy virágos programot iktattunk be. Ez egy varázslatos hely, mindössze 10 perc sétára a Clapham Junction pályaudvartól, Batterseában, Londonban. A Battersea Flowers egy különleges virágbolt, melynek hossza több mint 100 méter. Hatalmas, buja kültéri üzlet, amilyet még soha nem láttunk. Óriási választék van mindenféle cserepes és vágott virágból, örökzöldekből, évelő és egynyári virágokból. Kerti díszek, szökőkutak és megannyi szemet gyönyörködtető áruféleség száz méteren keresztül. És akinek ez még kevés, térjen be a csodás üvegházba egy kis nézelődésre. Megéri. Ha nem is vásároltunk semmit, a lelkünk a csodás látványtól felvirágzott. A nap hátralévő részét London további felfedezésével töltöttük. Tizedik nap Minden elmúlik egyszer..... Fájó szívvel kezdünk csomagolni. Itt a vége! Felszállunk egy elegáns autóbuszra, mely szerencsére elég kacskaringós úton elindul velünk a reptérre. Legalább olyan helyeket is láthattunk, amelyek amúgy kimaradtak az igen sűrű programunkból. Repülőtér – vámvizsgálat – BUDAPEST. richhttps://nyugi.cafeblog.hu/files/2017/09/WP_20170827_14_13_42_Pro-2-150x150.jpg150150