Koromsötét van ami persze természetes mert hajnali 3 óra van. És fel kell kelni a finom meleg ágyikóból, ami szörnyű. De csak egy percig, mert beúszik az ébredő agyunkba, hogy ma van a nagy nap. Indulunk, azaz repülünk Londonba. Meglátogatjuk a már egy éve kint élő gyerekeinket, unokáinkat. Hatalmas az izgalom. A hosszú előkészületek, tervezgetések ideje lejárt. Most fognak valóra válni álmaink. A repülő téren sok az álmosan búcsúzkodó, utas. Hamarosan bennünket is magával ragad az emberi “sodró-folyosó”.
Túlesünk a biztonsági vizsgálaton és várjuk a beszállást. Pici késéssel egekbe száll a gépmadár. A csodás napsütésben jól látni az alattunk elterülő tájat mindaddig amíg a felhők fölé nem szállunk. Az idő gyorsan telik és már közlik is, hogy London felett repülünk. Jaj de jó!
Az ünnepi ebédet már együtt fogyasztjuk el drága szeretteinkkel. Hatalmas, leírhatatlan az örömünk. Kicsomagolni este is lehet, így már indulunk is első felfedező utunkra. Megnézzük, hol laknak a gyerekeink, hol járnak iskolába az unokák, milyen a környék. Egyszóval? Csodálatos!
Ami rögtön feltűnik az a tisztaság, sehol egy eldobott csikk, nincs sehol egy falfirka. Csinos, rendezett házak, jól ápolt virágos parkok, kanyargó kis kacsákat ringató csatornák. Mivel a Temze partján laknak a gyerekeink, így adott, hogy onnan indulunk. Van látnivaló bőven. A Tower hídig sétálunk egy nagyot a ragyogó napsütésben. Budapesten 39 fokot hagytunk magunk mögött, itt “csak” 26 fok van. Szívesen megnézném ahogy felnyitják a hidat, de sajnos túl alacsony a Temze vize.
A megérkezés és együttlét örömét egy kellemes kávézóban ünnepeljük. Örül a lélek, pihen a láb. Szükség is van mindkettőre, mert még vár ránk néhány fantasztikusan szép, ingyenesen látogatható park. A Costa parkkal indítunk. És mindjárt a bejáratnál egy róka fogadja a látogatókat. Szelíd, emberekhez szokott állat. Épp csak egy pillanatra hőkölünk hátra, máris két mókus fut keresztbe az úton. Nagy békességben élnek itt a parkokban “ők”.
Hatalmas, terebélyes fák nyújtanak árnyékot a fűben, padon pihenőknek. Jó itt sétálni a gyerekeinkkel, fogni az unokáink kezét és élvezni ahogy magyaráznak ” idegenvezetnek” bennünket. Hamarosan a park egy olyan részéhez érkezünk ahol egy felirat állja utunkat. Ez a Csend park. Itt nem lehet kerékpározni, kutyát sétáltatni, hangoskodni. Nagyon élvezem! Viszont lehet csodálni, élvezni a természet magával ragadó szépségét, a rózsák bódító illatát. Varázslatos!
Lassan kezd sötétedni. Hazafelé vesszük az irányt és még jó sokáig beszélgetünk.
Máris eltelt az első nap.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: